Technikai adatok

Szemünk az elektromágneses sugárzás 380 és 780 nm közötti hullámhosszúságú tartományát érzékeli látható fényként. Az emberi szem nem egyformán érzékeny a különböző hullámhosszú sugárzásokra. Más-más görbe vonatkozik a világosban és a sötétben való látásra. A világítástechnikában általában a világosra adaptált szem érzékenységi görbéjével számolnak.

A világosban látó szem érzékenységi görbéjének, azaz a láthatósági tényezőnek a maximuma a zöldessárga színérzetet keltő 555 nm-es hullámhossznál van, majd a láthatósági tartomány szélei felé közeledve az érzékenység csökken. A szem érzékenysége nem független a megvilágítástól, sötétben való látáskor az érzékenység csúcspontja a rövidebb hullámhosszú, kékes színek irányába tolódik el. A szokásos megvilágítási szinteknél azonban ezzel általában nem kell számolni.

A mesterséges fényforrások által keltett fényérzetre jellemző szám a sugárzott fizikai teljesítmény és a láthatósági tényező szorzata. Ha ezeket a szorzatokat az egész színképtartományban összegezzük, akkor a sugárzott fizikai teljesítmény által keltett fényérzetre jellemző számot kapunk. Ezt nevezzük fényáramnak, amelynek szokásos jelölése a nagy görög fi, egysége a lumen (lm):

A fényforrások legfontosabb világítástechnikai jellemzője a fényáram. A fényforrás fényáramának és az általa felvett villamos teljesítmény értékének hányadosát nevezzük fényhasznosításnak, melynek egysége a lm/W. A fényhasznosítás fontos energetikai jellemző, a fényforrások fejlesztésének egyik elsődleges célja a lm/W érték növelése.

A fényhasznosítás elméletileg elérhető legnagyobb értékét akkor kapjuk meg, ha a láthatósági görbe maximumának megfelelő, csak azt az egy hullámhosszat tartalmazó, monokromatikus sugárzást tekintünk. Ez az elméleti maximum adja a képlet Km tényezőjét, melynek értéke 680 lm/W. A gyakorlatban használt fényforrások természetesen a teljes színképben sugároznak, tehát olyan hullámhosszakon is, ahol a szem érzékenysége kisebb. Emiatt, valamint az elkerülhetetlen veszteségek miatt a gyakorlatban megvalósított fényforrások fényhasznosítása az elméleti maximumnak csak tört része.

A fényforrás a tér minden irányába sugározza ki fényáramát. Ha a fényáramot nem az egész térre, hanem egységnyi térszögre vonatkoztatjuk, akkor egy új mennyiséget kapunk, a fényerősséget, amelyet I-vel jelölünk és amelynek egysége a kandela (cd).

Idézet: http://mek.niif.hu/00500/00572/html/viltech1.htm